Már mindenhol látom Las Vegastól idáig, a komód alól jön a füled hajlatáig, lágyan kúszik elő, itt van, bármerre mennél, nincs halálosabb a lassan növekvő félelemnél. Gyümölcsöt hozó élet, haraphattál egy nagyot, az édes lé gyönyöre álladon végigcsorog, de az árnyékok már nőnek s az értelmet elragadják, az életünk nem több egy rontott balettmozdulatnál.
Minél vékonyabb, minél vékonyabb, annál félénkebben megyünk át a megszűnő sávba. Minél vékonyabb, minél vékonyabb, annál félénkebben megyünk át a megszűnő sávba.
Azért építettünk hidakat, hogy hagyjuk végül szétrohadni, vagy hogy felrobbantsuk őket, mert minden bizalomnak annyi? Utolsó körét járja az óra, készüljünk a takarodóra.
Minél vékonyabb, minél vékonyabb, annál félénkebben megyünk át a megszűnő sávba. Minél vékonyabb, minél vékonyabb, annál félénkebben megyünk át a megszűnő sávba.
Fejjel előre csúszunk a mélybe, s közben észre se vesszük, hogy hanyatlunk, mint nappal az éjbe. Fejjel előre csúszunk a mélybe, és közben kapaszkodunk minden édes kis semmiségbe. Csúszunk a mélybe, csúszunk a mélybe.
Azért építettünk hidakat, hogy hagyjuk végül szétrohadni, vagy hogy felrobbantsuk őket, mert minden bizalomnak annyi? Utolsó körét járja az óra, készüljünk a takarodóra.
Minél vékonyabb, minél vékonyabb, annál félénkebben megyünk át a megszűnő sávba. Minél vékonyabb, minél vékonyabb, annál félénkebben megyünk át a megszűnő sávba.
Alámerülünk mind a hanyatlásba, és észre se vesszük, minden hiába, csúszunk, csúszunk a mélybe. Megállíthatatlanul nőnek az árnyak, és mi száguldunk a megszűnő sávban, csúszunk a mélybe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése